Lengyelország függetlenségének századik évfordulójára

1918-ban jöhetett létre hosszú idő után ismét Lengyelország, addig egy 18. századi egyezség alapján az Orosz, a Habsburg és a Porosz birodalmak osztoztak területén. A második világháború idején pedig a németek és a szovjetek osztották fel a területét.

* * *

"1918. november 11-én valóra vált számos lengyel nemzedék álma – újjászületett a lengyel állam. Lengyelország felosztása és 123 évnyi rabszolgaság, ruszifikáció és germanizáció után, a nagy felkelések után a szabad Lengyelország visszakerült a világ térképére" – olvasható a Szejm határozatában, mely a 2018-as évet a lengyel függetlenség visszaszerzésének 100. évfordulójának emlékévének nyilvánítja. A dokumentum szerint „csakis a hajthatatlanoknak köszönhető, hogy a lengyel nemzet győztesen került ki az évszázados próbából.
A függetlenséget egy áldozattal teli és hősies harcban sikerült visszaszerezni, mely nem csak a csatatéren folyt, de melynek része volt a nemzet anyagi és lelki egységének megtartásáért folytatott küzdelem és a lengyel családok mindennapi kitartása is" – szól a határozat.

Több mint kétszázezren vettek részt azon a varsói meneten, amelyet Lengyelország függetlenségének századik évfordulója alkalmából varsói Pilsudski téren, az ismeretlen katona sírjánál tartottak.

- A lengyel államiság ezeréves múltra tekint vissza, az államalapítás nagyjából a magyarral egy időben zajlott.
- A kutatások során megállapították: a magyarok döntő többsége
 – majdnem 93 százalék – pozitívan vélekedik Lengyelországról, elsősorban a két nemzet hagyományos barátságáról, továbbá a lengyel táj szépségeiről.

A közös történelmünkből kiemelve néhány eseményt:

- A nemzetek közötti együttműködés és az uralkodók közötti barátság – minthogy itt többről volt szó, mint egyszerű érdekegyezetésről – olyan sikeres volt, hogy a lengyel király felajánlotta uralmát a magyar uralkodóháznak arra az esetre, ha örökös nélkül halálozna el. Ez végül így is történt. Nagy Lajos, aki akkor már magyar király volt, egyben lengyel királlyá is választották. Ez a perszonálunió volta a két állam történelmének egyik legsikeresebb periódusa és az ily’ módon „vérrel” írott szövetségűket még a német császárok is félelemmel figyelték.

- 1575-ben a lengyel nemesség választott királyt, közfelkiáltással meghívták Erdély fejedelmét, Báthory Istvánt uralkodójuknak és a lengyel történelem egyik legkedveltebb és az óta is legmegbecsültebb királya lett.

- 1830 év során a lengyelek felkeltek az orosz uralom ellen, mely felkeléshez a magyar fegyverforgatók nagy számban csatlakoztak. Ez a szolidaritás aztán egyfajta tradícióvá vált, tizennyolc évvel később, 1848 folyamán, Magyarországon tört ki a Habsburg ellenes felkelés, melyhez a lengyelek csatlakoztak.

- 1939 szeptemberében a Lengyelország elleni német hadművel megindult, Berlin már egy ideje kapacitálta a magyarokat, hogy támogassák a Harmadik Birodalmat a lengyelekkel szembeni harcban. Telei Pál miniszterelnök személyesen Hitlernek címzett levelében „nemzeti becsület” kérdésének nyilvánította és visszautasította, hogy a magyarok részt vegyenek Lengyelország megtámadásában, nem engedte át Magyarországon a Wehrmacht hadosztályait sem. A második világháború alatt Balatonbogláron működött a világ egyetlen lengyel középiskolája, hiszen a többségben, ebben a térségben telepedtek le a lengyelek, akik így saját közösségüket, kultúrájukat meg tudták őrizni Magyarország védelme alatt, aminek csak az 1944-es német, majd az 1945-ös orosz megszállás vette véget. 

- A szovjetekkel szembeni 1956-os magyar forradalom is a lengyelek melletti szolidalításból indult ki, s miután kirobbant a felkelés a lengyelek támogatták Magyarországot, bár nem vezetett általános szovjetellenes megmozduláshoz egész Közép-Európában. A közös harc emlékére mondta a lengyel Stanislaw Worcell: „Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy  melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapaszkodnak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért az egyiknek a léte és erőteljessége a másik életének és egészségének a feltétele.”