Világszövetségünk a Történelmi emlékhelynek nyilvánított Corvin közben 2021. június 18-án koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésének évfordulóján.

Csigás Zoltán alelnök Balázs Ferenc emléktáblájánál emlékezett meg a Világszövetség mártírjáról.

Tisztelt Bajtársak!

Balázs Ferenc 1933-ban Mátészalkán született, zenészcsaládban; öten voltak testvérek. Az elemi és a polgári iskola elvégzése után vízvezeték-szerelőnek tanult, majd Budapesten az Épületszerelő Vállalatnál helyezkedett el. Később Sátoraljaújhelyen és Tokajban, katonai építkezésen dolgozott. Mivel egy alkalommal nem zárt el egy tervrajzot, 1952-ben államtitoksértés címén két és fél év börtönre ítélték. 1954 áprilisában feltételesen szabadult az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyről. Előbb egy mátészalkai kisiparosnál lett segéd, majd bányakarbantartóként dolgozott Szuhakállón. 1955 májusától fél évig sorkatonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után a MÁVAG-nál kapott állást, majd 1956 júliusában a Víz-Fűtés Szerelő Vállalathoz került. 1956. október elején letartoztatják. Miután kiszabadult az előzetes letartóztatásból, egy volt rabtársa Bocskay T. József javaslatára a Corvin közbe mentek, és csatlakoztak a nemzetőrökhöz. Mintegy 15-20 főnyi csoportjukat a XIII. kerületi Huba utcai Közétkeztetési Technikumban berendezett vöröskeresztes raktár őrzésével bízták meg. Itt szóltak nekik környékbeli járókelők, hogy a közelben bujkál a rettegett államvédelem két beosztottja. Elfogták, és bekísérték őket a Corvin közbe. Az itteni parancsnokságon  a Práter utcai iskolában  gyűjtötték össze az államvédelmiseket és pártfunkcionáriusokat, akiket később bíróság elé akartak állítani. Itt bántódása egyiküknek sem esett.

A raktár őrsége november 4-én leadta fegyvereit, Balázs Ferenc és néhány társa ott maradt dolgozni. Rövidesen több diáknál is géppisztolyt láttak, megtudták, hogy az udvaron lévő szemétgödörben elrejtett fegyverek vannak. Mindenképp el akarták kerülni, hogy a hatóságok (amelyek kiemelten vadásztak a fegyveresekre) is felfigyeljenek erre, illetve hogy a fiatalok valami meggondolatlanságba kezdjenek lelkesedésükben. Ezért Balázs Ferenc és négy, később Nyugatra menekült társa, valamikor november 12. és 16. között az udvaron elásták a fegyvereket. A gödör kiásásában rövid ideig segített nekik a technikumban tanító Koós Géza is, akit később Balázzsal együtt ítéltek el.  MÚK csoportot szertevezet "Tiszavirág" fedőnévvel. Mint fényes csillag, ragyogott fel a remény a magyar nép feje fölött. Csak egy szó, egy betűszó: MÚK! Márciusban Újra Kezdjük. 1957. március 22-én vették őrizetbe, miután egy ismerőse elárulta, hogy vannak elásott fegyverek. A rendőröknek ő mutatta meg a helyet, ahonnan tíz puska, két géppisztoly, egy kézigránát, egy kispuska, egy céllövő pisztoly, hat géppisztolytár és nagyobb mennyiségű lőszer került elő.

Balázs Ferencet és Koós Gézát 1957. március 28-án fegyver- és lőszerrejtegetésben mondta ki bűnösnek a Budapesti Katonai Bíróság Mundi János őrnagy vezette rögtönítélő tanácsa. Balázs Ferencet halálra ítélték Kegyetlen kínzások és vallatások során sem árulta el társait, mindent magára vállalt.  1957. április 10-én 15 óra 45 perckor a Kisfogház udvarán kivégezték.

Sorsa jól mutatja, hogy a megtorlás során sok esetben a legsúlyosabb ítéleteket hozták.