Kétszáz éve, 1818. január 30-án született Görgei (Görgey) Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848-49-es szabadságharc fővezére, a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja.

Budapest, 2018. január 30. – A Magyar Nemzeti Bank Görgei Artúr megnevezéssel 10 000 forintos címletű ezüst és 2000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsát ki 2018. január 30-án a Hadtörténeti Intézet és Múzeum által rendezett Görgei Artúr Tudományos Emlékkonferencia keretében. Az emlékérme-kibocsátás kettős esemény az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulója és a szabadságharc egyik legkiemelkedőbb hadvezérének 200. születési évfordulója adta.

Kossuth jelentése az Országos Honvédelmi Bizottmánynak Görgey Artúr vezérőrnagy főparancsnoki kinevezéséről ¹

Pozsony, 1848. november 1.

Pozsonyba érkeztemkor értesíttetvén arról, miképp Simunich² előre nyilvánított szándoka szerént ma induland Nagyszombatból Pozsony felé seregével, azonnal intézkedni siettem, hogy függetlenségünk ellen törekvő ezen új – a la minuta³ – rabló előhaladásának útja állassék.

A köpcsényi táborból 8000 főből álló java sereget 22 ágyúval indítottam ellene. Ennek egy része a múlt éjjel vasúton⁴ -már Bazinba szállíttatott, más része most megyen. Egyszersmind értesítettem a leopoldvári⁵ parancsnokságot, hogy Simunich innen mikor és milyen erővel fog megtámadtatni, s utasítottam, hogy a vár biztosságra megkívántató katonaság bennhagyásával, a nélkülözhető többi sereggel hátulról, a Simunich - nyomába utánajövő Beniczky⁶ és Pulszky csapatvezérekkel, úgyszintén a csallóközi nemzetőrséggel egyesülve útját elzárni segítsen.

Vezérletével ezen seregnek Kollmann⁷ ezredes s táborkari főnök csatatervezése mellett a tegnapelőtti Bécs alatti csatának hősét, gróf Guyon⁸ ezredest bíztam meg.

Biztos reménnyel vagyok, hogy Simunichcsal 48 óra alatt tökéletesen készen leszünk; s ha valamiképp a morva határi hegyek közé nem sikamlik, Roth sorsára⁹ jutand.

Midőn ezen intézkedéseimről a tisztelt Bizottmányt értesítem, egyszersmind teljes tisztelettel tudatni sietek a Bizottmánnyal, hogy Móga¹⁰ altábornagy lova a seregnek hazavezetése alkalmával elbukván, a fővezér tetemesen megsérült, s öregbedvén érezve régi sebei okozta fájdalmait, megújította azon kérését, hogy a fővezérség alól fölmentessék.

Én a lemondást elfogadtam, s használtam az alkalmat, hogy a tisztelt Bizottmány által még a múlt hónap 11-én Görgey Artúr ezredes számára kiadott tábornoki oklevelet neki kézbesíthessem, s a sereg előtt kihirdettessem. Egyszersmind Görgey Artúr tábornok urat az összes hadsereg vezérségével bíztam meg.

Örömmel tettem ezt, mert szemeimmel láttam, és látta az egész sereg, mily rettenthetlen bátorsággal, s amellett stratégikus ügyességgel vezette az elősereget, a számra kétszer oly erős és annyi előnyökkel bíró ellenség elibe, milyen lelkesedéssel és elszántsággal állott seregének élen szalasztva az ellenséget az őt minden oldalról környezte ágyúgolyózápor közt, és tudom, miként elhatároztatván a sereg visszavonulása, az, aki a csatatéren utolsónak maradt, az ellenség ágyúgolyóit ugyan éljen kitöréssel fogadó, azzal szembeszállni igenis kész és képes, de a visszavonulás szabályait, rendet teljességgel nem ismerő s rögtönözöttségénél fogva nem is ismerhető seregünket fedezte, óvta, az előtte bomlott rendben visszavonulókat a tehetségig öszveállította, rendezte, ez – Görgey Artúr tábornok volt. És ő volt az, aki a visszavonulás közben felbomló csatarend következtében az elmaradozott összesen 18 ágyút kevés népével a nemzet számára Köpcsénybe épségben visszahozta.

És tettem ezt annál nagyobb örömmel, mivel Görgey tábornok úrnak fővezérré kineveztetése fölött az egész sereg osztatlan öröme találkozott az enyimmel.

Jelentem végre a tisztelt Bizottmánynak, hogy seregünk a köpcsényi és pozsonyi táborba körülmény szerént, mondhatom, baj nélkül megérkezett.

Hogy seregünk visszavonulásában rendetlenség volt, az fegyelemhez nem szokottsága s gyakorlatlanságának természetes és kikerülhetetlen következménye volt, annyival inkább, mert nem alap nélkül, hogy a csatarendbontók között olyanok is voltak, kiknek hivatásuk, sőt szoros kötelességük éppen a rend fenntartása lett volna.

Hogy ezen nem egész rendben történt visszavonulásnak vannak némi eddigi tudtommal körülmény szerént csekély jelentőségű ugyan, de mégis a nemzetre nézve káros következményei, ez ismét természetes.

De teljes nyugodtsággal merem biztosítani a tisztelt Bizottmányt, hogy mindazon hiányok, melyeket a visszavonulásbani rendetlenség szült, a mostani fővezér kimeríthetlen erélyessége, katonai ügyessége s minden körülményt komolyan megfontoló, de szilárd elhatározottsága által kipótolva, és seregünk kevés idő múlva oly rendbe lesz szedve, amely hazánk mostani helyzetének s azon várakozásnak, mely a nemzet részéről Görgey Artúr tábornok úr fővezérségéhez eddigi tettei után méltán csatlakozik, tökéletesen megfelelend.

Megjegyzem elvégre, hogy az október 30-i Schwechat alatti csatának történetét, melynek különössége az, hogy bár az ellenséget mindenütt visszavertük, s győzelem következtében vonultunk vissza, mégis a sereg némely része önmagától eredt futásnak, hogy lássunk a dolgokba és emberekbe, tudhassuk az okokat, hadi vizsgálat alá vétetni tartottam szükségesnek.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

¹Kossuth Pozsonyba érkezve kinevezte az új fővezért, az erre a posztra már október 11-én kiszemelt Görgey Artúr vezérőrnagyot. Együtt dolgozták ki az ország védelmének új haditervét, és a honvédsereg megszervezését tartották legfontosabb feladatuknak. Kossuth eredetileg Perczelnek akarta átadni a főparancsnokságot, de az ozorai diadal után Görgey mellett döntött. Személyes kapcsolatuk ekkor felhőtlenül jó volt. Ami a Trencsén felől az országba betörő Simunich tábornok elleni hadműveleteket illette, ezekre vonatkozóan Kossuth még Görgey hivatalba lépése előtt intézkedett. Kossuth november 1-én kelt levelét az eredeti tisztázatból közöljük (OL H 2. OHB 1848 : 2236).

²Simunich, Balthasar von (1785-1861; 1850-től báró), cs. kir. altábornagy, osztrák hadosztály-, majd hadtestparancsnok

³a la minuta – pillanatnyi

⁴vasúton – a pozsony–nagyszombati lóvasúton.

⁵leopoldvári – a Galgóc melletti lipótvári erődről van szó.

⁶Beniczky Lajos (1813-1868), Zólyom vármegye másodalispánja, kormánybiztos, honvéd alezredes, ismételten várfogságot szenved, 1861-ben országgyűlési képviselő, később a pesti honvédegylet elnöke, meggyilkolják

⁷Kollmann József (1808-1889), százados a cs. kir. 52. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd ezredes, hadosztályparancsnok, kimenekül, Fejzi pasa néven török tábornok lesz

⁸Guyon Richárd (1813-1856), kilépett főhadnagy, a szabadságharcban honvéd tábornok, hadtestparancsnok, kimenekül, Kursid pasa néven török tábornok lesz

⁹Roth, Karl von (1784-1864), cs. kir. vezérőrnagy, Jellačić tartalékhadtestének parancsnoka, 1848 októberében magyar fogságba esik

¹⁰Móga János (1785-1861), cs. kir. altábornagy, 1848 szeptemberében-októberében a magyar sereg fővezére, leköszön, az osztrákok várfogságra ítélik