A világ szinte minden országában megemlékeznek a nemzeti szuverenitás, önvédelmi készégét kifejező fegyveres erőiről. Hazánkban az elmúlt évtizedekben is sor került a fegyveres erők tagjainak ünneplésére.

• 1940-ben kormányzói rendelet június 28-át ki Honvéd Nappá
• Az ötvenes évektől 1991. szeptember 29. volt a Fegyveres Erők Napja.
• A 82/1992.(V.14.) kormányrendelet értelmében 1992-től a Magyar Honvédelem Napja 
  Budavár visszafoglalás napja május 21.

Ebből az alkalomból szeretnénk megköszönni honvédjeinknek hogy megvédik az ország határait, óvják és szolgálják a magyar emberek biztonságát.
 

fotó: honvédelem.hu

Jókai Mór: Kőszívű ember fiai

(részlet)

Egy nemzeti hadsereg

Mesemondás!

Lehetett is az valaha!

Hogy egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete valaha saját haderejével, kilenc oldalrul rárohanó támadás ellen védelmezte volna magát, diadallal, dicsőséggel! Hogy ne bírt volna vele „egy” óriás, hogy rá kellett volna ereszteni Európa másik kolosszát is, s még azzal is megbirkózott, még akkor is saját magának kellett lefeküdnie, hogy rágázolhassanak!

De hát hol vette volna ez a nemzet azt az ősmondabeli erőt az újabb kornak e Nibelungen-énekéhez?

Elmondom, ahogy megértem.

Egy véghetetlen jajkiáltás hangzott végig; az ország egyik bércfalától a másikig verődött az vissza, s midőn másodszor visszatért, már nem volt jajkiáltás, hanem harci riadó!

Megnépesült a kitűzött zászlók környéke.

A földmíves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláit, a családapa boldog tűzhelyét, és ment a zászlók alá.

Tizenhárom-tizennégy éves gyermekek csoportja emelte a nehéz fegyvert, mely alatt még válla meggörnyed, és hetvenéves galambősz férfiak álltak a gyermekekkel egy sorba.

Nem kellett felpénzzel csalogatni senkit; egy nemzeti színű kokárda volt az egész ajándék, amit a belépő kapott.

Úri családok elkényeztetett fiai, mágnások, nemesek jöttek önkényt, s együtt sanyarogtak a parasztfiúkkal, esőben, zivatarban, sárban, szemétágyon, rongyban és dicsőségben!

Egy ügyvéd itt hagyta⁺ irodáját, kardot kötött, s a legelső csatában maga vitte a zászlót legelöl Pahrendorfnál a kartács-záporral szemközt. A végén ezredes lett. Sohasem tanulta a háborút:

Egy fiatal földesúr menyegzőjét megtartotta ma, másnap csatába kellett mennie; a rámai sáncokat ostromolták; ott első volt, ki zászlója élen felhatolt; lelőtték; még menyasszonya csókja meg sem hűlt ajkain.

A cisztercita barátok kolostorából, három növendék kivételével minden kispap elment honvédnek  A prior maga látta el őket úti élelemmel, mikor szekérre ültek. Amint a refectoriumba visszatérve, a honn maradt kegyeseket megpillantá, sírva monda nekik: „Ti gyávák, minek maradtatok itthon?”

Elmentek az ügyvédek nem akart most pörlekedni senki. Elmentek a bírák; hisz nem volt senkinek panasza.

A mérnökökből lettek tüzérek, utászok. Az orvosokbul tábori sebészek. Ágyban meghalni nem volt most divat.

Híres korhelyekből híres hősök lettek. Csöndes jellemekből oroszlánok...