Muhi, Mohács, Arad, Doberdó, Don kanyar, Corvin köz neve a magyar lélekben gyászos emléket ébreszt. Az idő múlása ugyan homályosít, de gondolatunk mélyén folyamatosan él.

A Don

Számomra a Don kanyar, a sokaktól átvett emlékek révén, megelevenedett, képzetemben egy hatalmas folyó, fákkal körülvéve, vagy éppen jéggel befedve. Vidéken éltem, disznóöléseknél, közös étkezésnél, a férfinépnél előtérbe került a vitézi múlt, amikor Horthy Miklós mundérjába meneteltek, Kassán, Nagyváradon a pripety /?/ mocsaraknál, vagy éppen a Donnál mely kiemelt pontja volt a beszélgetéseknek. Valahogy ellentétessé vált a történelem. Volt a hadfii emlékezése és volt az iskola, a hivatalosság. Hihetetlenszámok, bűnös vezetők folyama öntött el, szemben a hős magyarral. Gyermeki vágyammá vált szeretném látni azt a bizonyos doni kanyart. Múltak az évek, évtizedek eljött a megvalósulás ideje. A Hadtörténeti Múzeum utat szervezett a Rudkinoi emlékmű avatásához, szenteléséhez.

A csoport repülőgépe Tökölről indult. Feladatom az MTV révén közzétenni az eseményt. A két motoros gép Voronyezsbe szállt le. Ott kiválónak számító hajdani pártüdülőben folyt a protokolláris megbeszélés, majd a hosszúnak tűnő éjszaka. Sajnos a várost nem lehetett megnézni, de másnap reggel ott állt a busz. Irány a Don. A csoportban volt némi feszültség, érződött a múlt, a család történetének idézése. Első állomás Uriv. a magyar csaptok bevetésének emléke, veszteségek, rohamok, hősi halottak. A Don felé magasodó ponton a temető, orosz katonatemető, nekünk látványosság, de a közöttünk lévő három személynek emlék idézése.

A szovjet Vörös Hadsereg emlékműve

A Hadtörténeti Múzeum  két veteránt hívott, meg akik azon a 43-as téli napnak résztvevői voltak. A 30,5 mozsár tüzére, behatárolta honnan hová adták le az egyetlen lövést. A másik veterán géppuskás század parancsnok, fegyverei gátolták a szovjet támadást, melynek hősei itt nyugodnak a temetőben. Az oroszok is hoztak egy résztvevőt, Ő a magyarok elleni rohamot vezette. A két hajdani véres ellenség most, a sírok fölött találkozott, könnyekkel küszködve ölelték meg egymást, egyiküknek, harcos társai, míg a másiknak hajdani ellenségei pihentek ott.

anno ellenségek...  -.. ma barátok

Indulás a cél, Uriv községen át. Rudkino. A buszban mély, várakozási csend. Emlékemből előtör, képzetem Don kanyarja. Megérkezünk, valamivel több, mint száz méterre feltűnik a DON. Látom, lelkemben átvált a lassan szinte csordogáló víz folyóvíz, végmezővé, lövegek, kézfegyverek hangja üti dobhártyámat. És képzeletemben a parton magyar katonák, akik életüket áldozva állták a rohamot.

Emlékezők ....Tisztelet a hősöknek!

Álomképen, ahogy jött úgy tűnik tova, de lelkemben ottmarad a tisztelet, az átérzés, az itt nyugvók, és szerte a világon nyugvó magyar hősök felé.
Alig pár perc múlva megérkezik, elő és úti futó kocsikkal a terület /megye?/ vezetője. Jönnek az egyház képviselői is. Őszinte meghatottsággal rendeződnek a sorok. Felhangzanak a himnuszok. Beszélnek az oroszok, a magyarok, majd felcsendül a Praroszláv/?/ egyház kórusának feledhetetlen éneke. Végül a kis múzeum megtekintése kerül sorra, fényképek, emléktárgyak a földből kiemelt eszközök.

Felhangzanak a Himnuszok

Az ünnepségnek vége, a csoport egyes tagjai az itt nyugvók táblákon elhelyezett neveit böngészik. Többed magammal, átlépve a kerítést lemegyünk a Don partjára. A part meredek, így csak nézzük a valóban alig mozgó, történelméé váló Don folyót. Hallgatunk, felnézünk a temetőbe, átnézünk a túlpartra, most béke van. Elindulunk a partról, mi is magunk mögött hagyjuk a folyót A csoportindulásra várva a múzeum előtt volt a találkozó. Váratlanul Csuka Tamás református tábori püspök előveszi a magával hozott kürtjét. Körülnéz, majd szájához emelve felhangzik a Magyar Takaródó.

A Magyar Takarodó

A magyarok az ismerős dallamara azonnal mereven megállnak, önkéntelen a főhajtás. A házigazdák is átérzik, az itt nyugvók most kapják spontán azt a megérdemelt tiszteletet mely a jelenlévők lelkében vérében, van, amely minden magyar hősnek kijár, nyugodjon az Muhi, Nándorfehérvár, Mohács, Doberdő, vagy éppen Rákoskeresztúr 296-os 301-es parcellájában.
Nehéz beszállni a buszba, vissza-visszatekintünk, a végső nyughelyekre az idegenföldbe nyugvókra, akik még haláluk után is megaláztatásban részesültek, mígnem évtizedek multával megkapták, az elhunyt embernek járó tiszteletet.

Nyugodjanak békében!

A voronyezsi repteret elérve, várakozunk, élmények, emlékek törnek elő, elődünkről, nagyszülőkről, no meg az otthoniakról, akik nem láthattak ezt a feledhetetlen, nekünk történelmivé váló ünnepséget.

Matthaeidesz Konrád 
        újságíró

A WWW.1956MSZVSZ hu oldalon megjelenő írás a és a fotókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján "az írás és fotók felhasználása a  szerző írásos engedélye nélkül máshol közzé tenni tilos". Engedélyt az írás és fotók felhasználására . makonrad[kukac]indamail (pont) hu címen kérhet engedélyt Az engedély birtokában is ragaszkodunk ahhoz, hogy az átvett írás első két sorában, a szövegben szerepeljen a forrás, vagyis a www.1956mszvsz,hu Köszönjük szépen!

A szerző képeiből:

Magyar Hősök emlékműve Don felől