Füredi Richárd szobrászművésznek és Kismarty-Lechner Jenő építésznek a vörösterror áldozataira emlékező alkotását 1934. március 18-án avatták fel. A Magyar Országos Tudósító megemlíti, hogy a „magyar közönség áldozatkészségéből és a „Fehér Ház Bajtársi Egyesület kezdeményezésére” jöhetett létre ez a mű. A Nemzeti Vértanúk Emlékműve a Tanácsköztársaság 133 napos diktatúrája alatt elhunyt áldozatok és a meggyilkolt Tisza István emlékét örökítette meg. A hatalmas – mintegy öt méter magasságú – kőpillér tetején egy – honfoglalás kori motívumokkal díszített – kőkoporsó látható. A pillér előtt Hungária női alakja, hátoldalán egy sárkánnyal küzdő férfialak áll. A leleplezés előtt az Egyetem téri templomban szentmise volt, ahol megjelentek a vértanúhalált elszenvedők hozzátartozói. Az avatási ünnepélyen Horthy Miklós kormányzó, a kormány és a főváros képviselői is jelen voltak.

A korabeli avatásáról  megtekinthető  filmhíradó:   filmhiradokonline.hu

Az alkotást 1945. szeptember 23-án egy előre megszervezett és kitervelt akcióval ledöntötték az alakokat és a talapzatot szétverték. Egy korabeli fotón a ledöntött és összetört sárkánnyal küzdő férfialak mögött zászlókkal kivonuló tömeg látható és az egyiken jól kivehető az ötágú csillag fölött a Magyar Kommunista Párt felirat. (A Magyar Dolgozók Pártja 1948-ban alakult meg.) A földre zuhanó szobrok feje letört, a darabokat később elszállították, amelyek valahol eltűntek örökre.

A Nemzeti Vértanúk Emlékműve teljes egészében megsemmisült.

Újraavatási ünnepség 2019. oktober 31.

Az  Emlékművét korabeli fotók alapján Elek Imre szobrászművész alkotta újra. Korabeli fényképek, dokumentumok alapján rekonstruálták az 1934-ben felavatott Nemzeti Vértanúk Emlékművét, amely újra az eredeti helyén, a róla elnevezett téren emlékeztet történelmünk egy évszázaddal ezelőtti sötét epizódjára.

Az emlékművet Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök avatta fel 2019. október 31-én.

Kövér László Országgyűlés elnöke  a budapesti, V. kerületi Vértanúk terén beszédéből  idézek részleteket: „mi, magyarok – akiket a kommunisták bűnös népnek neveztek, s akiket szellemi, politikai örököseik ma is annak tartanak – nem hagyjuk beteljesedni az ellenünk elkövetett bolsevista bűnöket”.

A százegy éve ezen a napon meggyilkolt Tisza István miniszterelnökre is utalva kijelentette: „ma a politikai terror áldozataira emlékezünk”. „Volt miniszterelnökre és volt házelnökre, katonákra és polgári személyekre, értelmiségiekre és kétkezi munkásokra, földművesekre, férfiakra, nőkre és gyermekekre, magyarokra, és mindazon zsidó, német és egyéb származású honfitársainkra, akik 1919-ben osztoztak a magyar áldozati sorsban” – mondta a házelnöke.

A Tanácsköztársaságról többek között azt mondta: a Tisza István meggyilkolásával színre lépő új hatalom nem pusztán a háborús vereség következménye. A 133 nap története olyan tragikus magyar polgárháború következménye volt, amelyet „magyar földön született, magyar anyanyelvű, többnyire magyar nevet viselő emberek vívtak nemzettársaik ellen”; olyan polgárháborúé, amelyben az Istent, a hazát, a nemzetet és a családot tagadó emberek kíséreltek meg leszámolni az istenhívő, hazaszerető és a nemzetet szolgáló, „életüket több ezer éves civilizációs parancsokhoz igazítani törekvő” honfitársaikkal. A Tanácsköztársaság elnyomó szervezeteinek működését bemutatva, azok vezetőinek a terror alkalmazásával kapcsolatos megnyilatkozásait is idézve Kövér László arra hívta fel figyelmet, hogy egy „balliberális magyarországi történész” még 2010-ben is azt írta, hogy a vörösterror „progresszív volt és utópista”, amely emberibb világ víziójáért „akár konkrét embereket is hajlandó volt feláldozni”. Felidézte, hogy a több mint félezer ismert áldozat emlékét a 20. század második felét uraló kommunista hatalom igyekezett eltörölni vagy befeketíteni. Szavai szerint az 1919-ben felszínre tört véres polgárháború más formában – szellemi és politikai küzdelemként – ugyan, de napjainkban is zajlik. „A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a szamuelyk és csernyk száz éve abbahagyták.”

A demokrácia eszközrendszerével meg kell tudni őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, amely „az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját”. „Kegyelet az áldozatoknak, hála a hősöknek!” – zárta beszédét a házelnök.

A keresztény történelmi egyházak képviselői megáldották az emlékművet és imát mondtak az áldozatokért. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija imája előtt röviden szólt arról is: a Tanácsköztársaság az ezeréves magyar történelem első olyan eseménye volt, amelyben Istent deklaráltan megtagadták.