Szász András (1928. szeptember 10. – 2019. október 5.)

Megint kevesebben lettünk. Veszteség érte az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségét. Életének 91. esztendejében, 2019. október 5-én elhunyt Szász András Világszövetségünk elnökségi tagja, a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetségének volt elnöke, nyugállományú főhadnagy.

Küzdelmeiről és hányattatásairól oly derűvel és könnyedséggel mesélt, mintha mindannak, ami vele történt nem is lenne súlya. Pedig Szász András pályája már kora ifjúságában megtört, mint oly soknak a negyvenes évek második felében. Éppen akkor, amikor élete álma teljesült volna, amikor a Kossuth Akadémián tisztté avatták volna, akkor távolították el az akadémiáról.
1956. október 23-a forradalom és szabadságharc a Budapesti Híradástechnikai Gyárban érte, ahol a munkástanács elnökségi tagjává választották. Emiatt 1958 január végén letartóztatták a „szokásos” váddal: a népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalom vezetésében való részvételéért másfél éves börtönre ítélték.
Amikor kiszabadult, egyik gyárból a másikba ment, míg végül a Szellőző Műveknél – nagy szakmai tapasztalata miatt – megkapta a hegesztés fejlesztés feladatát. Tovább tanult, és felsőfokú végzettséget szerzett. 1988-ban nyugdíjba ment, de a Szakmai Továbbképző és Átképző Vállalat felkérte, hogy legyen náluk elméleti oktató. Részt vállalt, és évtizedekre meghatározó szereplőjévé vált az ott folyó, magas színvonalú hegesztőképzésnek és minősítő tanfolyamoknak. Összesen ötven éven át művelte és tanította a szakmát.
A vállalattól nívódíjat kapott, az eredményes oktatásért.  A legnagyobb elismerést, a Magyar Hegesztési Egyesület adományozta  számára. Az indoklásban ez olvasható:„Az elmúlt évtizedekben hegesztési szakmában végzett áldozatos munkájáért, a szakma műveléséért és tanításáért, a szakmaszeretet és szakmatisztelet átadásáért Életmű-díjban részesítjük”.

A  rendszerváltozás után, alapítója, majd később elnöke lett a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetségnek.
Ezek csupán tény-töredékek az életéből, Most úgy szólítom meg, ahogy a tanítványai, ami szívének-lelkének kedves volt: „Bandi bácsi!”
A Szent Gellért Templomban helyezték örök nyugalomra. Isten Veled, Bandi bácsi! Nyugodjál békében!