65 éve halt meg Rudnay Gyula (1878 – 1957)Kossuth- díjas, Kiváló Művész, a magyar vidék, a népélet és nemzeti múltunk emlékeinek kiemelkedő festője, festőgenerációk tanítómestere.

Rudnay Gyula művészetéről sokan sokfélét írtak. Szerepét, jelentőségét, a magyar művészetben elfoglalt helyét sokan vitatták és vitatják ma is – ugyan magasztalták is, sőt ki is tüntették – majd a sűrűn hangoztatott és műveiben is gyakran kifejezésre jutó nemzeti elkötelezettsége miatt elhallgatták, elfelejtették, és ez a mellőzöttség tart ma is.

Regényes tájon, a Gömör megyei Pelsőcön született 1878. január 9-én.Édesapja, Rudnay János, gubacsapó, majd kocsmáros, édesanyja, Gettler Zsuzsanna volt. Rudnay Gyula a hetedik gyermek a családban.Gyermekéveit, kora ifjúságát Pelsőcön, Salgótarjánban, Rudabányán, Sajógömörön, Tornalján, Miskolcon és Bején töltötte. Itt ismerte és szerette meg mélységében a természetet. Gondolatvilágára hatottak az itt élő emberek, állatok, szokások, beszédek, babonák, balladák. Az édesapa bohém ember volt, festett, zenélt, verselgetett. Kóbor színészek, vándor poéták, torzonborz és megtépázott vadzsenik voltak pártfogoltjai, vékony pénzű vagy éppen nincstelen vendégei. A vendéglősködésbe belebukott, egyik városból a másikba költözve próbált újra szerencsét a család. Rudnay Gyula nyolcéves korában kezdett el rajzolni. Tizenhárom éves volt, amikor édesapját elvesztette. Életének ő volt a legnagyobb, örökké élő élménye. A magára maradt édesanya nagy szegénységben nevelte hat gyermekét. Ekkor már Budapesten éltek, ahol Rudnay Gyula 1893-ban beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. 1895 őszén Münchenbe utazott, ahol Hollósy Simon szabadiskolájában tanult. A nyarakat Nagybányán töltötte,közben rövid tanulmányúton Rómában járt. Ez idő tájt készült festményeiből látható, hogy Rudnay megtanulta Hollósynál a szigorúan valósághű természetábrázolást. A Nagybányán eltöltött nyarak érlelően alakították művészetét. Közel hét esztendei tanulás után, 1903-ban Párizsba utazott, ahol csodálattal nézte a múzeumok remekműveit.Itt megismerkedett Pásztor János szobrászművésszel. De bárhol is járt Európában, szemléletét az itthoni környezet alakította: „A mi művészetünk alapja csak e föld és e föld népének kultúrája lehet. Ha megvan a magyar zenének, a magyar dalnak a maga külön világa, akkor meg kell lennie a magyar piktúrának is. A nemzeti tradíciók nélkül nemzeti művészet el sem képzelhető”- mondta.

Fiatalkori nagy élménye az orosz kritikai realista irodalom volt, ennek hatására fordult a népélet tanulmányozása és a realizmus felé. Sajátos nemzeti stílű művészetet akart létrehozni, ezért 1905-ben Hódmezővásárhelyre költözött. Itt kapcsolatba került Tornyai János és Endre Béla festőművészekkel. Művészetére fejlesztően hatott a baráti környezet. Mindnyájan nehéz körülmények között éltek, de gondjaik nem térítették el kitűzött céljuktól: a nép életét akarták megismerni és kifejezni. Rudnay festői látása ez időben leginkább Goya és Munkácsy szemléletével mutatnak rokonságot. A művészben egyre erőteljesebben jelentkezett az igény, sajátos festői világának kialakítására. 1910-ben Pásztor János szobrász barátjával Budapestre költözött, és megrendezték első közös kiállításukat a Párizsi Áruház Lotz – Termében.Rudnay kedvenc színei az angol vörös, fekete, fehér, párizsi kék és a nedv zöld. Kiállított művein már jelentkezett az erőteljes kontrasztok kedvelése, az ecsetkezelés lendülete, bátorsága. Virtuozitása a lélekábrázolás elmélyültségével párosult. Az első világháború alatt Losoncon teljesített szolgálatot, mint tartalékos, nagyothallása miatt. A háború monumentális drámai kompozícióiban tükröződik: menekülőket ábrázoló képek sorát festi (Menekülő asszony, 1917). 1916-ban a Műcsarnok Téli Tárlatán bemutatott „Kozák” című festményét Ráth György díjjal jutalmazták. 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezte meg nagysikerű gyűjteményes kiállítását Pásztor János szobrásszal együtt. Itt már kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). A „Pihenő hegedűs” című remekművét, néhány évvel ezelőtt, a Magyar Nemzeti Galéria egyik dilettáns restaurátora túltisztította és ezzel tönkre tette a művet. Az eset nagy port kavart fel, de mint tudjuk, ennek sem lett következménye. Rudnay Gyula első méltatója, és mindvégig pártfogója, Lyka Károly (1869-1965), az egyik legnagyobb magyar művészettörténész, a „Művészet” c. folyóirat főszerkesztője volt. Rudnay ezzel egyszeriben elismert művésszé lett. Az indulás éveinek nehéz napjait ezután nyugodt, termékeny munka váltotta fel.

1919-ben házat vett a Somogy megyei két utcás kis faluban, Bábonyban, ahol a nyarakat töltötte és számtalan képét itt festette. Ezt az időszakot örökítik meg a „Kirándulás”, „Nagybábonyi utca”, „Viharos falu”, „Bábonyi részlet” című olajfestményei.Édesanyja, Rudnay Jánosné özv. Gettler Zsuzsanna 1920-ban elhunyt. Rudnay Gyulát 1922-ben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki – Lyka Károly javaslatára –és 1952-ig ott tanított.Művei eljutottak külföldre is. 1921-ben Hágában és Amszterdamban, 1922-ben és 1924-ben Velencében állított ki. 1923-ban rézkarcait - album formájában - Tamás Henrik műkereskedő adta ki. Később újból kiadásra került, de akkor már nem album formájában. Rudnay Gyula a Bors utca 4 szám alatti műtermét Tamás Henriktől bérelte, évi 4 db. képpel fizetett érte. 1924-ben Nagy Aranyérmet nyert Bécsben. 1925-ben gyűjteményes kiállítása volt Milánóban és Zürichben. Nagy sikerrel szerepelt még az alábbi városokban: Oslo, Helsinki, Varsó, Krakkó, Róma, London, Brüsszel, San Francisco, Pittsburg, New York, Ankara. E kiállítások kapcsán egymás után kerültek művei külföldi múzeumokba. A Brüsszeli Szépművészeti Múzeum megvásárolta „A nemes kisasszony és szolgája” című festményét (amelyhez Róza lánya ült modellt), a belga királytól megkapta a „György-lovagrend keresztje” kitüntetést. 1926-ban elkészítette az Országház részére a „Pusztaszeri Országgyűlés” című nagyméretű gobelinjét, amely nagy művészeti vitát váltott ki, mint korábban Munkácsy Mihály „Honfoglalás” című, szintén nagyméretű olajfestménye, ami szintén az Országházba került. Úgy látszik, nálunk nehéz elfogadni a szűklátókörű a magyar történelem eseményeit bemutató nagyszabású és kvalitású műveket.Rudnayt először éri támadás: hibáztatják gobelin tervének felfogását, azt, hogy férfitípusai nem ősmagyarok, hanem más néptörzs béli emberek, hogy csúnyák, s viseletük arisztokratikus. A vita során leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy a művészi invenció szabadságát a kritika korlátozza: „Amikor históriai témához nyúlok, éppen olyan költő vagyok, mint akár Vörösmarty, Jókai vagy Gárdonyi”– mondta. Ugyanebben az évben a belga király kitüntette a „Lipótrend lovagkeresztjével. 1928-ban Anna főhercegnő (Habsburg) és Mikes gróf püspök képeket vásárolt tőle. 1929-ben megkapta az „Olasz Koronarend Tiszti Keresztje” kitüntetést. 1930-ban a Barcelonai Világkiállításon Grand Prix-t és ezüstérmet ítéltek neki. 1931-ben Genovában kapott Nagy Aranyérmet. 1934-ben megkaptaBudapest Főváros Nagy Aranyérmét.1935-ben megkapta a Corvin-koszorú kitüntetést. 1939 - 40 között a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola rektora volt. 1941-ben megkapta a legnagyobb állami elismerést a Magyar Corvin – lánc kitüntetést. 1942-ben pedig az Állami Nagy Aranyéremmel tüntették ki. A Szinyei Merse Pál Társaság tagjavolt. 1946-ban Baján, az akkori megyeszékhelyen művésztelepet alapított, amely november 1-től működött a Vojnich-kúriában (ma Nagy István Képtár) és megszervezte a „Rudnay Gyula Népi Szabadakadémiát”, melynek 1953-ig igazgatója. Itt tanított legkedvesebb, legtehetségesebb főiskolai tanítványa, majd tanársegédje P. Bak János is, aki a titkári teendőket is ellátta. P. Bak János itt festi meg 1952-ben mesterének, Rudnay Gyulának életnagyságú félalakos portréját, ahogy a festőállványa előtt ül. Rudnay másnak sosem ült modellt, így ez az egyetlen hiteles portré festmény a mesterről (később több kiállításon is szerepelt). A Bajai Művésztelep első bemutatkozó kiállítása 1946 decemberében volt (a kiállítás eredeti plakátja a birtokomban van). 1949. február 12-én Szakasits Árpád köztársasági elnök, Kállai Gyula miniszter és Pogány Ö. Gábor, a Fővárosi Képtár igazgatója meglátogatta a művésztelepet, a küldöttséget Rudnay Gyula igazgató és P. Bak János titkár fogadta, majd kaluzolta (az eseményről készült fotográfiák a tulajdonomban vannak). Rudnay megkapta a Művészeti Tanács Művészetért Érem kitüntetést, és Baja Város Érme elismerést. Rudnay Gyula 1953-tól betegeskedett (állandóan cigarettázott) és visszaköltözött a fővárosba. P. Bak Jánost pedig felkérte a minisztérium, hogy legyen a Szolnoki Művésztelep vezetője, így családjával átköltözött Szolnokra.Ezzel a BajaiMűvésztelep és Népi Szabadakadémia megszűnt.RudnayGyula 1948-ban Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat kapott, az oklevélen a következő szöveg olvasható: „A Magyar Köztársaság Kormánya a festőművészet terén kifejtett munkájának elimeréseképen RUDNAY GYULA részére a KOSSUTH – DÍJ Arany Koszorúját adományozza. Budapest, 1949. évi március hó 15-én.”

1953 decemberében a 75 éves mesternek gyűjteményes kiállítása nyílt az Országos Szépművészeti Múzeumban (rendezte Bényi László festőművész, művészettörténész). Ebből az alkalomból 1954-ben megkapta a Magyarország Kiváló Művésze-díjat.

Egy újságíró kérdésére: - Mondja mester, milyen iskolához tartozik tulajdonképpen Ön, mert képei sehová sem sorolhatóak be. Rudnay így válaszolt: - Semmilyenhez, egyben ez a kérdése a legnagyobb elismerés is számomra. Én a magam útján járok.

Rudnay Gyula nős volt, felesége a gömöri születésű Dusza Erzsébet, akiről több képet is festett. Ezek közül a legszebb és leghíresebb a „Csipkekendős nő” címet viselő remekműve, amely a Magyar Nemzeti Galériában látható, de díszére válna a világ bármely nagy múzeumának.Három gyermekük született: Gyula, Bözsike (Bizsike), Rózsika (Rózsa).            Ifj. Dr. Rudnay Gyula (1908-1964), felesége dr. Rudnay Gyuláné (1922-1995); Rudnay Rózsa férje dr. Halasy Miklós református lelkipásztor Szentmátonkátán, majd Jászberényben, 1988. szeptember 27-én hunyt el. Gyermekük (a festő unokája), dr. Halasy Miklós gyermek főorvos, aki édesanyjával, özvegy Halasy Miklósné Rudnay Rózsikával Jászberényben lakott, és akkor a Halasy-ház még tele volt a nagyapa képeivel és bútoraival. A mester a teleket budapesti lakásában, Gyula fiánál és Erzsébet lányánál (Némedy Gáborné) töltötte.Rózsa lányát is gyakran látogatta.

A nagy magyar művész 1957. január 4-én, életének 79. esztendejében, hosszú betegség után elhunyt Budapesten. A magyar kultúra történetének kimagasló alakja volt. Művészetével és életével példásan szolgálta hazáját. Életében sok dicsőséget szerzett népünknek, és sokunknak volt tanítómestere. Temetése 1957. január 11-én, 12 órakor történt a Farkasréti Temetőben.

RudnayGyula halála után a bábonyi alkotóháza (Bábonymegyer, Rudnay utca 57.) fokozatosan ment tönkre. A kertet felverte a gaz, a szobában disznók tanyáztak. Rudnay unokája, dr. Halasy Miklós gyermekorvos, aki erősen ápolta festő nagyapja emlékét, a hagyaték értő gazdája lett és Bábonyban közreműködött egy Rudnay Emlékmúzeum létrehozásán. Az emlékház épülete hagyományos parasztház léptékű lakóház, parkosított kerttel, léckerítéssel. A házat berendezte a nagyapja emléktárgyaival, paraszti bútorokkal, a falakon Rudnay festmények nyomataival, rézkarcokkal. A kertben elhelyezte Rudnay Gyula ülő alakos szobrát, fején kalappal, kezében palettával, ecsettel, amint nézi a festeni való témát. A kitűnő szobrot Andrássy Kurta János (1911-2008) szobrászművész alkotta. Rudnay Gyula születésének 100. évfordulóján, 1978-ban megnyílt az emlékház. Dr. Halasy Miklós szerette volna a tulajdonomban lévőP. Bak János: Rudnay Gyulát ábrázoló olajfestményét megszerezni az emlékház részére. Ez ügyben leveleztünk is, de Ő ajándékba szerette volna a képet megkapni, így az ügylet nem jött létre.Rudnay Gyula szépen hegedült. Bejében tanult meg hegedülni Geda Gyulától, a falusi prímástól. Hegedűje apámhoz, P. Bak Jánoshoz került, aki szintén jól hegedült, most én őrzőm a hangszert. Jászberényben élt lánya mondta, hogy gyakran cserélt apja barátoktól, kereskedőktől régi holmikat képért. Nála volt Kossuth Lajos kardja, a betyárvilág kétcsövű pisztolyaiból is néhány.

Rudnay Gyula emberi alakja mintha festészetéből lépne ki: előttünk van keze mozdulatának finom szertartásossága, koccintásra nyújtott poharának gáláns és szívélyes tartása, tekintetének melegsége, bölcsessége, álmodása, hegedűjátékának szívből – csordulása, csendes beszédének finom ritmusa. Szálfa egyenes, 180 cm körüli, sovány ember volt, zöldes színű, mélyen ülő szemekkel, bőre sápadt, kezében elegánsan tartott cigarettával.

Arra a kérdésre, hogy mikor is van készen a kép -?Rudnay válasza: „Amikor beáll a csend”.

A modern izmusok vágtató, fel és eltűnő áramában képei egy megtartó, szilárd és vonzó szigetet alkotnak. Rudnay Gyulának minden képe magyar jeleneteket, magyar tájakat, magyar embereket ábrázol. Ezeket valósággal átitatja, és áthatja az a csodálatos szeretet, amellyel hazája, nemzete iránt viseltetik. Ez művészetének mindmáig átható ereje. Életműve a magyar nemzeti festészet kiemelkedően értékes és meghatározó része.

Emléktáblája látható: Budapesten, IX. ker. Ferenc krt. 40. (ebben a házban lakott több-kevesebb megszakítással, 1894-1920 között), a mészkő tábla fölé később elhelyezésre került egy bronz dombormű, amelyet a festő figurális képeiből gyúrt egységes kompozícióba Czinder Antal(1937-) szobrászművész; XI. ker.Budafoki út 16-18. (e házban élt és alkotott életének utolsó évtizedében);XI. ker. Ménesi út 59/b. alatti villa falán (Bartha Zoltán készíttette); Baján, a Vojnich-kúria falán, Arany János utca 1. (e ház adott otthont 1946-1953 között Rudnay Gyulának és az általa vezetett művésztelepnek), a márványtáblát Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész, Rudnay Gyula arcképét ábrázoló domborműve díszíti;Pelsőcön (ma Szlovákia), a kultúrház falán 1993-ban elhelyezett emléktáblánál emlékeztek Rudnay Gyula festőművészre 2018. január 9-én, születésének 140. évfordulója alkalmából; Jászberényben, a Gyöngyösi út 7. szám alatt, 2014. április 15-én avatták emléktábláját a Jászsági Művészetpártolók. Szikra István műgyűjtő és művészetpártoló tulajdonában lévő Szikra Galéria (2013. június 15-én nyílt meg) őrzi a festő egykori lakásának berendezési tárgyait és több Rudnay festményt, amiket a galéria állandó kiállításán is meg lehet tekinteni. Tab városában középiskola és kollégium viseli a festő nevét.

Rudnay Gyula emlékének ápolására 1994-ben megalakult a Rudnay Gyula Társaság, melynek első elnöke László Gyula Széchenyi-díjas régészprofesszor volt. Jelenlegi elnöke - 2010 óta - A. Bak Péter Corvin-díjas festőművész, Petőfi-díjas művészeti író, a Magyar Nemzeti Írószövetség tagja. „Kiállítás 1997 emlékalbum Rudnay Gyuláról”, szerkesztette Bartha Zoltán, Budapest, Rudnay Társaság kiadása, 1997. Bartha Zoltán festőművész, egykori Rudnay-növendék, a Rudnay Társaság titkára, motorja, hosszú időn át követte a mestere életét, és szorgalmasan lejegyezte a köztük folyó beszélgetéseket, így hiteles forrásból ismerhetjük meg Rudnay szellemiségét, a művészeti világról alkotott véleményét, gondolatait, fontos meglátásait. Rudnay mondja: „Minden festőben két, egymással kiegyenlítetlen ellenfél viaskodik; a szigorú törvényeknek alávetett technika keresztülvitele és a lélek érintetlensége. Még nem akadt festő, aki a kettőt legmagasabb fokon tökéletes egyensúlyba hozta egymással.” – Én teszem hozzá, hogy kedves Mester jelentem: van ilyen festő, P. Bak János!

Emlékkiállítása nyílt: „Rudnayművészi, emberi magatartása szellemében” Baján, a József Attila Művelődési Központban, 1986. I. 17 – II. 9. között; Magyar Nemzeti Galériában (1969); Ernst Múzeumban, 2003. VI. 4 – VII. 6. között (ma Robert Capa Központ). „Múltba merengő,  jövőbe látó”- Rudnay Gyula, a magyar lelkiség festője” címmel Budapesten, a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban, 2013. II. 15 – VI. 22. között. Ezen a kiállításon szerepelt P. Bak János Rudnay Gyulát ábrázoló festménye. Az emlékkiállítást megnyitó művészettörténésznőt megkérdeztem, hogy miért nem írtak és írnak Rudnayról monográfiát, vagy legalább albumot jelentetnének meg? Kérdésemre azt a rövid választ kaptam, hogy Rudnay nem besorolható egy művészeti áramlatba sem, nem skatulyázható, és mi művészettörténészek ezt nem szeretjük.

Művei megtalálhatók nagy közgyűjteményekben: CáPesaro (Velence), Fővárosi Képtár (Budapest), Janus Pannonius Múzeum (Pécs), Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), PalazzoBianco (Genova), PalazzodelleBelle Arti (Róma), Tornyai János Múzeum (Hódmezővásárhely), Uffizi Képtár Önarcképgyűjtemény (Firenze).

Megjegyzem, hogy azok a Rudnay tanítványok, akik a Kádár rendszerben a legmagasabbra jutottak és nagy befolyással bírtak, valamint Trianon után települtek át a mai Romániából (pl. Barcsay Jenő és László Gyula, valamint a nem szorosan Rudnay tanítvány Borsos Miklós szobrász), semmit nem tettek azért – az anekdotázáson kívül -, hogy a mesterük, Rudnay Gyula, az őt megillető méltó helyre kerüljön a magyar festészet palettáján, és legalább egy db. reprezentatív album, nagy monográfia megjelenjen életművéről.

„Tájábrázolásomban a magyar történelem múltjának levegőjét akartam fölidézni” – írta. Képeiben Rugendas kuruckori képeinek hangulatát, Goyára utaló elemeket is találunk. Nagy szerepet játszik nála a fájdalmas nosztalgia. Eltűnt korok után tekint, amiben a Trianon utáni szétszakított ország fájdalma is benne volt. Ezt az érzést szilárd festői tudással, hangulatteremtő képzelettel, képeinek egyedi varázsával sikerült megformálni. Számos rézkarcát egyedileg, akvarellel kiszínezte. Azon kevesek közé tartozott, akik az elvárt szocreál tematikájú képet, képeketsosem festették. Ellentétben azokkal, akik ma az aukciós házak futtatott művészei. Önarcképei eleven erőteljességgel válnak ki az életműből. Csendéletei közül csak néhány darabról tudunk. Aktot, tudomásom szerint, egyáltalán nem festett, néhány szénrajz tanulmánya fellelhető.Dr. HalasynéRudnay Róza szerint szemérmességből nem festett aktot. Valójában a felesége megtiltotta neki az aktfestést, főleg modell után.

Nagyigényű, nagyszabású művei közül meg kell említeni a következőket: „Kánai menyegző”, a jelenet Mária megérkezésének pillanata. „Csokonai diákjai körében a debreceni Nagyerdőben”, a szimbolikus kép a költőnek a múzsával való életteljes találkozását ábrázolja. „Magyar toborzó”, a lelkes vitézi hangulatot népköltészetünk hangján örökíti meg.Rudnay Gyula a népről a népnek akart festeni a művészet tiszta nyelvével, közérthetően.Chiovini Ferenc, a kitűnő szolnoki festő mondta Rudnayról: „Nemcsak festészetet tanított, hanem egész életre szóló művészi és emberi magatartást is…Hitt a tisztességben és abban, hogy csak úgy érdemes élni és festeni.”

Juhász Gyula Rudnayhoz írott verse:

„Dicső cigánya, színnek, fénynek, árnynak,
Magyar borúnak és magyar derűnek,
Gazdag szegénység áldott orgiája
A képeid, hol álmok hegedülnek.
A földet érzem, mely viharban ázott,
Az eget érzem, mely biztosan hajol ránk,
A régi gyásztól születő világot
A lelkedet, édes, bús Magyarország.”

Lábatlan, 2022. január 13.                                                                       A. Bak Péter