A 2. magyar hadsereg hősi cselekedetei tanulságul szolgálnak, ezért is hajtjuk meg fejünket előttük, a Hősei előtt! Kegyelettel őrizzük meg emléküket átörökítve azt utódainkra, az elkövetkezendő nemzedékekre.

Vitéz Jány Gusztáv honvéd tábornok, a másik hadparancsában (1943. március 12. kelt 30. számú hadseregparancs) már elismeréssel méltatta a magyar katonák bátorságát:

„A m. kir. 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélküli gyéren megszállt nagy kiterjedésű védőállásban a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerővel szemben vívott csatáiban, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott. … Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesülteink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket. ..."

A doni poklot átszenvedő Hőseink példát mutatnak nekünk kötelességteljesítésből.

Igaz, nekünk nem kell ekkora áldozatot hoznunk hétköznapi harcainkban.
Nekünk Családunk, Nemzetünk érdekében kell helyt állnunk. A mai sorsfordító időben nem lehetünk közömbösek Hazánk vagy éppen szűkebb pátriánk, szülőhelyünk, otthonunk sorsa, jövője iránt.