Emlékezzünk a magyar honvédekre!

75 évvel ezelőtt a nyarat gyorsan követte az ősz, majd a fagyos orosz tél. A magyar honvédek kötelességtudatból és kitartásból jelesre vizsgáztak, vérüket és életüket adták a hazáért. A magyar katonák irreálisan hosszú, több mint 200 kilométeres frontvonalat kellett megtartaniuk. Mindezt nyári felszerelésben, ugyanis a téli hadfelszerelés nem érkezett meg, a német hadvezetés – a megállapodások ellenére – nem látta el a magyar csapatokat a beígért korszerű fegyverekkel, ráadásul szállítókapacitásukat sem bocsátották a katonáink rendelkezésére. De nem csupán az ellenséggel, hanem „Tél-tábornokkal” is nap mint nap vívták csatáikat a -30 C fokban.

A német és a szovjet hadosztályokhoz viszonyítva jóval gyengébben felszerelt magyar hadosztályok az 1943. január 12-13-án megindított nagy erejű szovjettámadásnak nem tudtak ellenállni. A magyar védelmi vonal áttörése után lőszer-, üzemanyag-, és felszerelés hiánnyal küszködő magyar csapatok óriási veszteségeket szenvedtek. Csupán az elszigetelten küzdő csapatrészek hősies helytállásának volt köszönhető, hogy a 2. hadsereg részeit sikerült visszavonni, majd a harcból való kivonás után hazaszállítani.

A Don melletti harcokban elesett katonák két temetőben nyugszanak: az urivi áttörés térségének Boldirevka települése melletti I. Magyar Központi Katonai Temetőben 8375, a rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőben 19 110 magyar honvéd földi maradványait temették el.

Mély főhajtással emlékezzünk a magyar Hősökre, akik bátorsággal, hősiességgel és helytállással teljesítették feladatukat.

Ma egy gyertya meggyújtásával rájuk emlékezünk.

„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, értetek pereg.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok csak néma szent hadak, pihenni édes pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.”
 

( dr. Zempléni Miklós a 2.hadsereg egykori orvosa: A boldog szunnyadókhoz c. versének részlete)