Az 1848–49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik jelentős következményekkel járó ütközete volt. Guyon Richárd ezredes százhetvenöt éve, 1849. február 5-én hajtotta végre a szabadságharc egyik legragyogóbb haditettét.

1849 elején a császári csapatok mélyen benyomultak az ország területére, Görgei Artúr vezérőrnagy felső‑magyarországi visszavonulásával megakadályozta, hogy az ellenség veszélyeztesse a tiszántúli magyar hadműveleti bázist, ahol megkezdődhettek a tervezett csapat‑összpontosítások.
Az 1849. január 2‑i haditanács döntése értelmében a Görgei vezette fel‑dunai hadsereg a Duna bal partján vonult észak felé, úgy, hogy veszélyeztesse a komáromi és a lipótvári ellenséges ostromzárakat. Mivel Görgei leharcolt csapatai pihentetésre szorultak, január közepétől a bányavárosok felé vette útját, ahol lehetősége nyílott honvédei felruházására, hadikészletei feltöltésére, ráadásul az ottani nemesfémkészleteket is megmenthette az ellenségtő
A 758 méter magasan vezető, meredek terepen megközelíthető Branyiszkói-hágó tizenhárom kanyarulatát és szorosait az osztrákok barikádokkal tették valóságos erődítménnyé.

Guyon annyira biztos volt a sikerben, hogy előre megírta győzelmi jelentését, s az 1849. február 5-i roham előtt rövid magyar-német nyelvű parancsot adott katonáinak: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen” - azaz ha előrementek, dupla zsoldot, ha hátráltok, kartácsot kaptok.

Mikszáth Kálmán a Vasárnapi Újság 1908. június 7‑i számában megjelent írásában így örökítette meg a diadalt: „Egymás után veszik be a magyarok a sziklába vájt műutak éles szögleteit, úgyszólván tizennyolc kis csatát kell megvívni. (…) Minél följebb‑följebb jutottak a győzelmes magyarok, mindig nehezebben lettek megvívhatók az útszakaszok, mert mindig sűrűbbre szorult össze a hátráló osztrákság. Az utolsó vonalon már ember‑ember mellett állott, (...) ez már egy vízhatlan, emberi élő húsból összepréselt fal volt. A nap már lehanyatlott, utolsó bágyadt, veres fényt vetve a vérfoltos, vakító hómezőkre. A dobok peregtek, az osztrákok minden erejüket összeszedték (...), mikor egyszerre megharsant az ellenség háta mögött a reggel balról küldött csapat diadalmas vadászindulója, oldalt pedig az Üchtritz trombitáló huszárjainak ügyes színjátéka újult meg. (...) A Schlik csapatai elvesztették szívüket. A rémület vett erőt rajtuk s (...) egyre tovább‑tovább engedett (...), míg végre a Petheő dandárának a zászlótartója feljuthatott a legfelsőbb csúcsra s kitűzte oda a trikolórt, melyet a vérrel tarkított hómező felett vígan lengetett a szél az esti szürkületben, az utolsó lövések villámlásaitól megszaggatott téli tájképben. Guyon megnézte az óráját. Épen öt óra múlt, este. A Petheő‑dandár és a Nádor‑huszárok nagy hejehujával kergették még a már félig rendetlenül visszavonuló, összekuszált császári hadat egész Sirokáig. Guyon pedig kivette zsebéből a Tipula összehajtogatott koraszülött jelentését s kitöltvén benne az elesettek számát (…), valamint a győzelem óráját, az esti órákban egy futárra bízta, hogy nyargaljon vele cito citissime, Lőcsére.”

"A mai Szlovákia büszke lehetne Branyiszkó tót hőseire, s arra a harmincezer derék „tót atyafira”, akik a honvédseregben harcoltak 1848/1849‑ben. Ám hallgatnak róluk, inkább a mi hőseink elorzásával, a mi múltunk rovására akarják megírni a saját históriájukat."

Hétkérdés – Mennyire ismeri az 1848/49-es magyar szabadságharc fontos szereplőit? – KVÍZ
https://ma7.sk/kviz/237281

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc legfontosabb vezetőiről és hőseiről a legtöbb ember sok tényt ismer. Voltak azonban olyan szereplők is, akikről kevesebbet beszélnek, de a rájuk bízott feladatokat tisztességesen végrehajtották és ezért később megbüntették őket. Most hét ilyen személlyel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, sőt megadunk négy lehetséges választ is, de csak egy a helyes.
forrás: Ma7