1944. április 16. A holokauszt áldozatainak emléknapja.  E napon kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba tömörítése Kárpátalján. Az ezt követő hónapok során több mint 400 000 zsidót zártak gyűjtőtáborokba és hurcolták el őket Magyarországról Auschwitz-Birkenauba. Voltak azonban igaz szívű emberek, akik életük árán is mentették embertársaikat. Így tett annak idején egy ludovikás honvédtiszt is, Koszorús Ferenc is, hűen esküjéhez.

1944 júliusában a németek által megszállt Európában csupán a Budapesten élő és ott menedéket talált zsidóság volt még életben, mert 1944 júniusára a nácik bebörtönözték és likvidálták az európai zsidóság java részét. Koszorús Ferenc ezredes 1944. július 6-án páncélosaival katonai erővel megakadályozta a Budapesten élő zsidók elhurcolását Horthy kormányzó utasítására .

 „Koszorús akciója nemcsak katonailag volt jól előkészítve, a nemzeti ellenállás jól szervezett és jól konspiráló munkája is kellett a jó eredményhez. Lázár Károly, Kudar Lajos szerepvállalása is jelzi azt az összefüggésrendszert, amelynek hibátlan működésére volt szükség a sikerhez. Mert nem mindennapi dolog volt az, hogy egy megszállt kis országban a korlátozott hatalommal rendelkező államfő egyik katonai egysége lényegében megakadályozza a náci birodalom konkrét terveinek megvalósítását. Ez az akció volt a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik legjelentősebb vállalkozása.” (Török Bálint: Farkas esz meg, medve esz meg. Európai Protestáns M. Szabadegyetem,  2004. 123.o.)

Bátor kiállása ugyanakkor példája annak a nácizmussal szemben szerveződő ellenállásnak, amely a zsidók mentését, a háborúból való kiugrást és a németek által kikényszeríttet politika ellensúlyozását - szabotálását célozta, akár fegyveres erővel is. Koszorús akciója fontos példáját adja annak, hogy Magyarországon volt ellenállás, méghozzá olyan, amelyik sem nem volt kommunista, sem pedig nem volt elszigetelt, csupán Koszorús Ferenc személyére korlátozott tevékenység, hiszen ennek az akciónak a sikeréhez sok ember együttműködésére volt szükség.

1944 októberében, amikor a nácik elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujdosni volt kénytelen, hogy megmeneküljön a Gestapo elől. 1991-ben, halála után közel húsz évvel a magyar állam előléptette tábornokká. 1992. november 6-án a Dohány utcában, szemben a zsinagógával emléktáblát helyzetek el tiszteletére a következő szöveggel: „Koszorús Ferenc és hős katonái emlékének, akik 1944. július 5-én és 6-án megakadályozták a budapesti zsidóság deportálását. Bajcsy-Zsilinszky Társaság, Honvédelmi Minisztérium, Erzsébetváros Polgármesteri Hivatala.”  Az emléktábla elhelyezésére 48 évet kellett várni. 2014. július 3-án Hende Csaba honvédelmi miniszter az általa adományozható legmagasabb kitüntetést a Hazáért Érdemrendet adta át  fiának ifj. Koszorús Ferencnek a Stefánia palotában. Másnap július 4-én 70 év után először koszorúzták meg Koszorús ezredes emléktábláját állami ünnepség keretében. Hende Csaba a résztvevőkkel együtt egy olyan ludovikás honvédtiszt  emléke előtt tisztelgett, aki minden időben megtette kötelességét.

Koszorús Ferenc ezredes élete és embermentő akciója, nem csupán tanúságtétel egy értékrend mellett és egy diktatúra embertelenségével szemben. Az ő életútja annak a generációnak a küzdelmeiről is szól, amelyiknek sorsát két diktatúra árnyékolta be. Két olyan diktatúra, ahol szilárd erkölcsi alapállással embernek maradni megpróbáltatások sokaságát jelentette. 

Személyes sorsa példája annak, hogy hiába harcolt életét is kockára téve a nácizmus ellen, a kommunista Magyarországon nem élhetett volna, csak üldözött emberként. Az ellenállásban küzdő harcostársai, mint Beleznay István, Mikó Zoltán, Szent-Iványi Domokos és sokan, akik nem menekültek emigrációba, koncepciós perek áldozatai lettek, mert fasisztának, antiszemitának nyilvánították őket.

Családjának története pedig arra példa, hogy milyen sors jutott a kollektíven osztályidegennek bélyegzetteknek. Magyarországon maradt, egyetlen Koszorús nevet viselő családtagját özv. Koszorús Gábornét a tábornokok koncepciós perében 10 évi kényszermunkára ítélték.  

Amikor Koszorús Ferenc története kapcsán az elmúlt hét évtizedre emlékezünk, el kell gondolkodnunk, mi az oka annak, hogy a zsidómentésben részt vett embermentő hősök közül számosan hosszú évtizedekig a szelektív emlékezés áldozatai lettek.

A kommunista diktatúra idején a „fasiszta” fogalom kellően tág értelmezése a hatalom megszerzésének eszköze lett. A „fasiszta” fogalmának meghatározásánál nem az igazság volt a kiindulópont, hanem e fogalom értelmezésének a diktatúra „igényei” szerinti tágítása. Ebből a hatalmi logikából adódik, hogy a „fasiszta” definíció valódi tartalma szerint a kommunista diktatúra ellenségeinek gyűjtőfogalmává vált. Így történhetett meg, hogy az ellenállásban aktív szerepet játszó emberek, a kommunizmus alatt „fasiszta reakciósként” lettek megbélyegezve és szenvedték el a legsúlyosabb meghurcoltatásokat. Tetteikre nem lehetett emlékezni.

Szöveg: Dr. Hantó Zsuzsa

Forrás: UNI-NKE hírek