Wittner Máriára emlékezzünk!


Az 1956-os bajtársak gyászolják Wittner Máriát.
Isten nyugosztalja!

Jó barátságban voltunk - igen!, sokan fogják ezt mostanában elmondani, és talán el is mondhatjuk, mert aki Hozzá barátként közeledett, azt Ő is barátjának tekintette. Aki kérte, annak megadta a mobilszámát, bármikor hívta is  fel az ember, felvette a telefont, - nem kérdezte ki is vagy Te?! - türelmesen, közvetlen, kedves hangon, szolgálatkészen válaszolt és mindent megtett, amire csak kérte az ember. Mint tudjátok, a Nyíregyházi Cantemus Kórus budapesti ügyintézőjének mondhatom magam, - most már közel 20 éve,- igaz, nem hivatalosan. Egyszer, sok évvel ezelőtt Marit meghívtam egy kora délutáni koncertünkre, a Bakáts Téri Katolikus Templomba. Mari! - el kell jönnöd, ez harci feladat, Szabó Dénesnem akármilyen harcosa a mi Magyarországunknak. Én tizedesi rangban szolgálom Őt, és ha azt mondom, hogy TE ott leszel, akkor annak úgy kell lenni. 
Megértettem!- válaszolta.
Azon a vasárnap délutánon őrületes meleg volt, kihaltak voltak Pest utcái, a kezdés előtt még pár perccel is, csak lézengtünk a templomban. Akkor Kondor Kati azt mondta nekem, ne nagyon várjunk a kezdéssel, mert egy nagy találkozót, /gyűlést/ tart Orbán Viktor, a volt Nemzetközi Vásár területén. A mieink mind ott vannak. A kórus, a Pro Musica Leánykar már felsorakozott a bevonuláshoz, az oltár előtt középen, már ott állt a Karnagy Úr, amikor a mély csendben felvisított egy sziréna, és egyre közelebb jött, egyre hangosabban, szinte fülsiketítően süvöltött, majd hirtelen, egy pillanat alatt mély csend lett, a kitárt kapuban megjelent Wittner Mária, a nagy fényességben csak a sziluettjét lehetett felismerni. Elkezdett rohanni az oltár felé, Szabó Dénes pedig Ő feléje, és az út közepén úgy ölelkeztek össze, mintha ezer éve ismernék egymást.
Angyal szállt el felettünk! 

Wittner Máriai  nyugodjon annyi szenvedés után,  békességben!